Festek, dekorálok, igyekszem megvalósítani a mélyről feltörő önmagam. Mindenkinek megvan a saját útja, amivel adhat valamit az embertársainak, a világnak, csak sokszor a vágyak és a szárnypróbálgatások elakadnak a globális világunk útvesztőiben, a szürke hétköznapokban. Szerencsére egyre több helyen látom, hogy van igény az egyediségre, a „valami más”-ra. Soha nem tanultam festeni, egyszerűen kaptam, velem jött. Ez az én utam. Már 9 évesen csendéletet, tájképeket festettem, de igazából bármit, amit csak meglátott a szemem, ezekben az időkben több pályázaton értem el helyezéseket. Az utóbbi években lakásdekoráció terén próbáltam egyszerű és letisztult, ugyanakkor stílusos otthont kialakítani, így jött a fali mintafestés. Személy szerint jobban szeretem a rengeteg színt és színárnyalatot felsoroltató festményeket, viszont a dekorációs festésnek is megvan a maga hangulatvilága. A szemem az egyetlen mértékem. A festésnél elfelejtem a számokat és azok kimérését. A végén mindig tökéletesen testet ölt, ami korábban csak a fejemben lebegett. Egyedül festek, a saját ritmusomban. Nagyobb mintáknál átalában 8-10 órára van szükségem az előkészületektől az utómunkákig. Ritkán bontom 2 részletre, hiszen közben megszűnik az idő, a gondolatok, egyszerűen csak eggyé válok az ecsettel. Dolgoztam már vakolt felületre, fára, funér lemezre, fűrészporos tapétára és csempére is, rekonstruáltam már gipsz szobrokat, szóval szerintem bármire lehet festeni, és bármit le lehet festeni. Örömömre szolgál, ha az elkészült képek, motívumok másoknak is elnyerik a tetszését. Bár még mindig meglepődöm rajta, hiszen nekem a festés olyan természetes. Viszont mára megértettem, hogy nem véletlenül kaptam ezt a képességet.
Zorba híres mondását idézve: „Te csak táncolj, a zene majd jön magától.” És én csak festek…

A velem készült interjút elolvashatod az Életszépítők oldalán.